Világhódítók Kolozsvárról

Az elmúlt években számos nemzetközi versenyen mérették meg magukat a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének diákjai. Hallgatóik 2014 óta 29 globális gazdasági versenyen, 15 különböző országban mérkőzhettek meg a világ legjobb egyetemeinek hallgatóival. Ezek közül is az egyik legkiemelkedőbb, a közelmúltban Bergenben megrendezett világszínvonalú NHH International Case Competition nemzetközi esettanulmány verseny, ahol az erdélyi magyar nyelvű közgazdászképzés máig legjelentősebb sikerét érték el. Sikereik titkáról, a versenyekre való felkészülésről, a megszerzett tapasztalatokról kérdeztük a hallgatókat felkészítő Szász Levente dékánhelyettest és a csapat tagjait, Molnár Esztert, Barabási Tamást, Borsos Andrást és Jakó Zsoltot.

– Milyen szempontok szerint választják ki a nemzetközi versenyeken való részvételt és hogyan zajlik a felkészülés?

– Szász Levente: A kiemelkedő gazdasági esettanulmány-versenyek szinte kivétel nélkül meghívásos rendszerben működnek, és minden egyetem törekszik arra, hogy az általa szervezett versenyre a világ legjobb egyetemeinek csapatait hívja meg. Tíz év kemény munkánkba került, amíg azokat a regionális versenyeredményeket el tudtuk érni, amelyek „belépőt” biztosítottak a világ legjobbjai közé. Nemzetközi szereplésünk 2014-ben egy hollandiai versennyel indult el, és azóta számos megmérettetésen vehettek már részt a hallgatóink. Elmondhatjuk, ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy válogathatunk a rangosabbnál rangosabb meghívók között. A választásnál azt a szempontot mérlegeljük, hogy hol erősebb a mezőny, hol rangosabbak a résztvevő egyetemek, és hol fejlődhetnek többet a diákjaink. A felkészülésnek két fontos pillére van: az egyetemi oktatás minősége és a Gazdasági Tanácsadó Klub (GTK) szakkollégium munkája. A sikeres felkészülés csak úgy lehetséges, ha az alapok rendben vannak, és az oktatás minősége kiemelkedő színvonalú. A hallgatóink által világszinten elért eredmények azt igazolják, hogy a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának magyar tagozatán ez a feltétel mára már biztosított. A Gazdasági Tanácsadó Klub szakkollégiumban pedig – amelyet Györfy Lehel-Zoltán, Rácz Béla-Gergely kollégáim, valamint jómagam működtetünk – a körülbelül kilencszáz fős kolozsvári magyar tagozatos közgazdász hallgató közül felvételi eljárással kiválasztott 20-25 hallgatónknak órarenden kívüli haladó gyakorlati, így menedzsment és pénzügy tematikájú képzéseket nyújtunk, különös hangsúlyt fektetve az esettanulmány alapú megközelítésekre. Túlnyomórészt ebből a szakkollégiumból kerülnek ki azok a hallgatóink, akik képviselik intézményünket a nemzetközi versenyeken.

– Mesélne a bergeni csapat tagjairól?

– Sz. L.: A csapat összeállításánál figyeltünk arra, hogy mindegyik csapattag rendelkezzen kiemelkedő szintű szakképzettséggel, a kisebb versenyeken szerzett tapasztalattal és a haladó angol nyelvtudással. Azt is szem előtt tartottuk, hogy a csapat gazdasági szakterület szerint lehetőleg heterogén legyen. Jakó Zsolt Menedzsment, Barabási Tamás és Molnár Eszter Gazdasági informatika, Borsos András pedig Pénzügy és bank szakos hallgatónk, mindannyian harmadévesek az egyetemen alapképzésén. Mi, felkészítők nem szoktuk meghatározni a csapaton belüli munkamegosztási szerepeket. A csapaton belül fontos az összhang, amit úgy próbálunk elérni, hogy a szakkollégiumi felkészülés során rotációval változtatjuk a csapatokat, arra szoktatva a tagokat, hogy bárkivel együtt tudjanak működni. Talán ennek köszönhető, hogy a csapatban annak ellenére kiváló volt végig a munkahangulat, hogy ez a verseny volt az első alkalom, ahol ebben a felállásban dolgoztak együtt.

– Mit jelent az esettanulmány verseny kifejezés? Hogyan kell elképzelni egy ilyen megmérettetést?

– Sz. L.: Az esettanulmány módszert a Harvard Egyetemen fejlesztették ki, és rövid idő alatt meghatározóvá vált a gazdasági, ezen belül pedig főként a menedzsment oktatásában világszerte. Büszkén mondhatjuk, hogy Romániában ezt a módszert elsőként a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának magyar tagozatán alkalmaztuk, komoly sikerekkel. Az esettanulmány egy valós vállalati döntési szituációt mutat be, amelyre a hallgatóknak megalapozott megoldási javaslatot kell adniuk. A versenyeken is ez történik, a hallgatói csapatok az esettanulmányt adó cég problémáján dolgoznak egy meghatározott idő – általában 24 óra – alatt, majd a megoldásukat a vállalatvezetőkből álló zsűrinek prezentálják. Itt legtöbbször az esettanulmányt adó cég vezetője maga is a zsűriben foglal helyet.

– Molnár Eszter: A hallgatók oldaláról az esettanulmány egy olyan eszköz, amely a közgazdász képzésben a legközelebb tudja hozni a gyakorlati világot az egyetemistákhoz. Úgy kell elképzelni, mint egy valós vállalati helyzet, általában reális kihívás leírását, amelyre megoldást kell keresni. A diákcsapatok a verseny során egy egész stratégiát építenek fel a vállalatok számára és az adott probléma kezelésére.

– A norvégiai utazást megelőzően is szereztek már tapasztalatot esettanulmány versenyen?

– Jakó Zsolt: A Gazdasági Tanácsadó Klub kiemelkedő képzéseinek köszönhetően az egyetem hallgatói már több éve részt vehetnek a nemzetközi esettanulmány versenyeken. A legkiemelkedőbbek a Harvard Egyetemen, a Georgetown University-n, a Maastricht University-n szervezett megmérettetések. Azok a versenyek viszont, amelyek által egyetemünk bebiztosíthatta helyét a világ legjobbjai között, az a bergeni NHH International Case Competititon, valamint a mexikói Guadalajaraban, az Universidad Panamericana által szervezett Business & Management Case Competition voltak. Az utóbbi két világszínvonalú versenyről második helyezéssel tértünk haza. Rendkívül szerencsésnek mondhatom magam a nemzetközi esettanulmány versenyek tekintetében, hiszen sikerült hat alkalommal részt vennem öt különböző nemzetközi versenyen.

– A bergeni versenyen elért második helyezés különösen nagy jelentőségű. Mennyi idejük volt felkészülni és hogyan zajlott a munka?

– Sz. L.: A szakkollégium keretein belüli felkészülés folyamatos és intenzív, amely már első éven elkezdődik. Ez gyakorlati előadásokon való részvételt, menedzsment shadowingot (munkanap egy menedzser mellett), iparágelemzési kutatást, vállalatlátogatást, folyamatos esettanulmány oldást, és kisebb, regionális esettanulmány-versenyeken való részvételt jelent. A bergeni versenyre a meghívót az esemény előtt körülbelül hét hónappal kaptuk meg, ugyanakkor ebben az időszakban érkeztek más nemzetközi versenyekre is meghívások. Ekkor azokat a hallgatókat, akiket kiválasztottunk az intézmény képviseletére, egy intenzív, nyári felkészítésben is részesítettük. Az itt nyújtott teljesítmény alapján dőlt el, hogy kik kerülnek be a csapatokba, ki hová fog utazni versenyezni. Így alakult ki és készült fel a bergeni csapat is.

– Mi keltette fel az érdeklődésüket a bergeni megmérettetés iránt? Hogyan kovácsolódtak egy csapattá?

– Barabási Tamás: A Gazdasági Tanácsadó Klub szakkollégium tevékenysége volt az, amely egyetemi éveink során a közös érdeklődésünket először felkeltette. Amikor későbbi csapattársaimmal ide jelentkeztünk, már élt egy kezdetleges kép bennünk, hogy milyen is egy esettanulmány verseny. Egyre több képzésen vettünk részt, egyre több esettanulmányt oldottunk meg, melyek során sokat tanultunk a nálunk jóval tapasztaltabb kollégáktól. A csapattagokkal a “házon belüli” esettanulmány versenyeken már lényegében több ízben is volt alkalmunk együtt dolgozni, viszont amikor igazán egy csapattá kovácsolódtunk, az a versenyt megelőző nyár volt, amikor a Dékánhelyettes úr által is említett intenzív felkészítőn vettünk részt.

– Meséljenek a bergeni élményeikről! Milyennek látták a többi csapatot?

– M. E.: A bergeni verseny különleges volt a kapcsolatteremtés szempontjából.  Az első napokban különböző programot szerveztek nekünk, ahol lehetőségünk volt megismerkedni a többi egyetem csapatával. Csak ezt követően kaptuk meg az esettanulmányt. Arra kellett választ adnunk, hogyan fog a norvég piacon növekedni a Coop Norge élelmiszeripari szövetkezeti lánc az elkövetkező tíz évben. A kihívásokat a vállalatvezetők mutatták be nekünk és ők ültek a zsűriben is. A felkészülés megfeszített, intenzív munkával telt. Számomra a hét legkiemelkedőbb eseménye a döntő volt. Ahogy ott álltunk a reflektorfényben, minden fáradtságunk elmúlt, és az egész csapatot megelégedettséggel töltötte el az, hogy az oly sokat csiszolt munkánkat végre bemutathatjuk a nagyközönség előtt. Ez azért is volt fontos számunkra, mert így még több visszajelzést kaphattunk arra vonatkozóan, hogy mi volt a stratégiánkban helytálló és esetleg miben kell még fejlődnünk.

– Sz. L.: Nagyon elégedett voltam a csapat által elért eredménnyel. A hallgatóink megoldásai tartalmilag ebben a nemzetközi mezőnyben nem csak versenyképesnek bizonyultak, de ki is emelkedtek ebből. Ugyanakkor azt is láttam, hogy az, ahogyan a döntőben velünk versenyző amerikai és ausztrál csapatok prezentálnak, vitáznak, még sok kihívás elé állít minket a hasonló versenyeken.

– Milyen hozadéka van az egyetemnek, a magyar tagozatnak ezekből a kimagasló eredményekből? Felfigyelnek-e Önökre a partneregyetemek?

– Sz. L.: Az eredményekre mindenki felfigyelt, akik kapcsolatban állnak velünk, a sajtó, a középiskolások, a középiskolás tanárok, a partner vállalatok vezetői, a román tagozatos kollégák, az egyetem vezetősége, és nem utolsó sorban a saját hallgatóink. A partneregyetemek intenzívebben keresik a velünk való szakmai kapcsolatot, hiszen most már a nemzetközi porondon is világosan látszik, hogy a mi képzésünk az, amelyik vezető szerepet tölt be a romániai és ezen belül az erdélyi gazdasági felsőoktatás területén. A norvégiai verseny történetében például mi vagyunk az egyetlen olyan egyetem, amely – a házigazdákat leszámítva – egymás után háromszor is meghívást kapott a bergeni döntőn résztvevő tizenkét egyetem közé.

– Egyetemi tanulmányaikhoz mit ad hozzá, milyen többletet jelent a hazai és a nemzetközi versenyeken való folyamatos jelenlét?

– B. T.: Elsősorban egy olyan tárgyi tudást tud az egyetemen tanultakhoz hozzáadni a versenyzés, amit sok esetben nem sikerül egyetemi keretek között olyan szinten elmélyíteni, mint ahogy azt ezek a megmérettetések megkövetelik. Emellett olyan tudást is felhalmozunk, amelyet egyébként az egyetemen nem is érintenénk. Nagyon fontos hozadéka még ezeknek a versenyeknek és folyamatosan hasznunkra válik a tanulmányaink során, a teherbírásunk és a hatékonyságunk fejlesztése.

– A Magyar Nemzeti Bank szakmai támogatásával a Pallas Athéné Alapítványok 2018-ban indították el a Pallas Athéné Kiválósági Ösztöndíjprogramot, a Magyar Nemzeti Bank Kiválósági ösztöndíjprogramjának mintájára. Az ösztöndíjprogram célja a legtehetségesebb határon túli magyar hallgatók támogatása, továbbá a külhoni felsőoktatási intézményekben gazdaságtudományi képzési területen tanuló magyar nemzetiségű egyetemisták létszámának, illetve az otthon maradás esélyeinek növelése. Önök valamennyien Pallas Athéné Kiválósági Ösztöndíjban részesülnek. Mennyiben és miben segíti ez az ösztöndíj a tanulmányaik elvégzését, szakmai kibontakozásukat?

– J. Zs.: Meggyőződésem, hogy a legkiemelkedőbb eredményeket és a legkorszerűbb szakmai felkészültséget csupán a valós tapasztalatok és a legszínvonalasabb képzések eredményezhetik, így sokat fektetek az önfejlesztésembe. A Pallas Athéné Kiválósági Ösztöndíj kiemelkedő segítséget nyújt számomra ahhoz, hogy az anyagiak ne szabhassanak gátat a szakmai és személyes fejlődésemnek.

– Borsos András: Szerintem egy közgazdásznak naprakésznek kell lennie a világban történő eseményekkel, ehhez pedig elengedhetetlenek a megfelelő hírforrások. Ezért az ösztöndíj egy részét arra fordítottam, hogy előfizessek hazai és nemzetközi gazdasági hírlapokra, amelyekből értesülhetek a legfrissebb eseményekről és hasznos statisztikákhoz is hozzáférek.

– Mik a jövőbeli terveik?

– B. A.: Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy minden lehetőséget megragadunk a fejlődésre, és ha egy versenyfelhívással találkozunk, akkor nem fogunk sokat gondolkodni a jelentkezésen. Szerencsére évről évre egyre több a lehetőség, mind egyetemi, mind vállalati oldalról.

– Szász Levente: Ha sportnyelven szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy ezüstérmünk már van világszintű versenyeken, cél ezután az arany megszerzése. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy már így is erőn felüli teljesítmény ugyanabban a ligában egyenrangú félként versenyezni a világ vezető amerikai, európai és ázsiai egyetemeivel. Számunkra az a legfontosabb, hogy alázatos munkával folytatni tudjuk a megkezdett utat, mind a nemzetközi esetversenyzés, mind pedig az oktatás fejlesztése és a kutatás területén. Szeretnénk elérni, hogy stabilan dobogóesélyesek legyünk egy-egy ilyen versenyen. Tudjuk, hogy ez még sok munkát feltételez mind a hallgatók, mind pedig az oktatók részéről. Mindezt szeretnénk úgy megtenni, hogy egy pillanatra se tévesszük szem elől, hogy az igazi cél a hallgatóink szakmai fejlődése, személyes sikere és felívelő karrierje. Minden elért versenyhelyezés csak pozitív “mellékhatás” lehet, semmiképpen sem önmagában vett cél.

Forrás: Magyar Hírlap.hu