Csizmadia Norbert

Csizmadia Norbert, a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány kuratóriumának elnöke. 

Miért van szükség egy geopolitikai fókuszú alapítványra? Azaz miért pont geopolitika?

Paul Tucker, a Bank of England korábbi alelnöke, 2016. februári Tacitus Lectures Londonban tartott előadásában azt mondta, hogy az „elkövetkező esztendőkben a nemzetgazdaságok abban az esetben maradnak versenyképesek, ha összehangolják a gazdaságpolitikájukat, a monetáris politikájukat és a geopolitikájukat”. A geopolitika és különösen a geoökonómia a 21. század elején ismét megerősödött. Nem véletlenül használják a nemzetközi stratégiai gondolkodók a „Geoökonómia kora” kifejezést a jelenlegi korszakunkra. Ahhoz hogy megértsük a körülöttünk zajló nemzetközi folyamatokat, szükség van geopolitikai gondolkodásmódra, és olyan intézményre, amely összefogja a hazai és a nemzetközi tudást, segíti a kutatókat, és lehetőséget biztosít számukra, hogy előre tudjanak lépni, segítve a folyamatos tudásmegosztást.

A világban ma azt látjuk, hogy a földrajzi és geopolitikai tényezők ismét a központba kerülnek. Robert D. Kaplan, a Stratfror korábbi geopolitikai elemzője, a Revenge of Geography könyvében azt írja, hogy a világ, és azon belül is a geopolitikai konfliktusok mozgatórugójának megértéséhez a földrajzhoz kell fordulnunk. A földrajzi tényezők hatalmáról megfeledkezünk, de attól még nem szűnnek meg, abban a korszakban élünk, amikor már újra kell rajzolnunk a térképeket, ezért a stratégiai döntéseknél nagyon fontos hogy megértsük ezeket a folyamatokat.

A 21. század a tudás és az innováció évszázada lesz, ezért minden fontos ami tudás, ami tudásmegosztás, ami személyes kapcsolatépítés, ami intézményépítés, és iskolateremtés. Ezért is kiemelkedő számunkra hogy 2014. novemberében elindíthattuk a Pallas Athéne Geopolitikai Alapítványt, amelynek legfontosabb célja egy olyan tudásközpont létrehozása, amely válaszokat ad a 21. századai geoökonómiai kihívásokra, és motorja tud lenni a hazai tudásműhelyeknek, ezzel a témakörrel foglalkozó egyetemeknek, tudáshálózatoknak, pozitív együttműködésnek.

Miért vállalta el a felkérést a kuratórium elnöki posztjára?

Én magam geográfusként végeztem, és azt gondolom, hogy ahogy Tucker is említette fontos a globális földrajzi szintézis megteremtése mind a gazdaságpolitikában, mind a monetáris politikában, és mind a geopolitikában, és ezek együttes metszeteként rajzolódik ki a jövőképünk. Megtisztelőnek éreztem a feladatot, hogy a jegybank akkori gazdaságstratégiai és tervezési igazgatójaként a Geopolitikai Alapítványt kuratóriumi elnöke lehetek.

Az elmúlt 2 évben több mint 30 világhírű stratégiai gondolkodót hívtunk Magyarországra, a PAGEO meghívására érkezett Budapestre, George Friedman – a jelenleg legfontosabb amerikai geo stratéga, akinek három könyvét (Következő évtized, Következő Évszázad, Gyulladáspontok) magyarul is megjelentettük.

Itt volt Philip Zimbardó, a stanfordi pszichlógiai kísérletek atyja, az Egyesült Arab Emírségek jövőkutatója Noah Raford, a Kanadában élő magyar származású start-up fenegyerekének számon tartott Leonard Brody, a világ legjobb egyeteméről, a Stanford Egyetemről, az oktatási nemzetközi igazgató Sandy Speachel az indiai származású Sugarta Mitra, vagy az kultúr-antropológus Arjun Apparudai, a világhírű gazdaságtörténész Neil Fergusson, de lehet még folytatni a sort. 2016. márciusában elindítottuk a HUG geopolitikai magazinunkat, és azoknak az előadóknak a gondolatait is olvashatják benne, akik a meghívásunkra Budapesten tartottak előadást más sok izgalmas és érdekes szakmai cikk, tanulmány mellett.

Az elmúlt közel 2 évben több mint 200 pályázót támogattunk, 41 könyvet jelentettünk meg, 70 kutató kapott ösztöndíjat, megalakult és elindult Közép-Kelet Európa legnagyobb doktori programja a Pécsi Tudományegyetemmel közösen, ahol ma már több mint 120 diák végzi a PHD tanulmányait.

Melyik pályázatra, megvalósult programra a legbüszkébb?

Számos olyan megvalósult pályázat van, amire büszkék vagyunk.  Ilyen például a 2015. októberében Budapesten megrendezésre WOMEX, ahol több mint 100 ország képviseltette magát. Ez olt az első alkalom, hogy a rendezvényt Közép-Európában szervezték meg, pedig ez volt a 21. alkalom. Ennek a nemzetközi rendezvénynek a fő támogatói voltunk. Vagy ott van a Budapest Brain Bár, amely mára Európa egyik legnagyobb inspirációs tudásfesztiváljává vált. Az első évben mi voltunk az egyik fő támogatók, idén pedig a Google és a Wired magazin lett. Fontosnak tartjuk, hogy a születésnél legyünk ott, hogy egy jó és életképes kezdeményezés áttörjön a nemzetközi fronton is, ehhez adtuk meg az első lökést. De büszkék vagyunk olyan támogatásokra, amelyek tudományos expedíciókat támogattak. Számos könyv született meg, mely a PAGEO nélkül nem valósulhatott volna meg. A támogatásunknak köszönhetően Magyarország adhatott otthont a legnagyobb földrajzi konferenciának, az EUGEO konferenciának, amely szintén nagyon rangos eseménynek számít. Évről évre ott voltunk a Felfedezők Napján. És büszke vagyok arra is, hogy a Corvinus Egyetemen működő Gazdaságföldrajzi, Geoökonómai Központ beindításával, újra indult a mesterszaknak idén több mint 70 hallgatója van, és az ország minden részéből érkeznek diákok, hogy itt szerezzenek diplomát. Továbbá elindult a Társadalomtudományi Karon belül működő nemzetközi Tanulmányok Intézetén belül a Geoökonómia Szakirány, így a közgazdász hallgatók is sokkal több geográfiai ismeretre tehetnek szert.

Mi a következő év kihívása?  

Peter Thiel start-upokkal foglalkozó könyve arra keresi a választ, hogy hogyan lehet egyedülállót alkotni. Minden start-up vállalkozás korai fázisában van egy termék, egy gondolat, egy kreatív ötlet, amelyet a vállalakozók meg szeretnének valósítani de az egyik nagyon fontos tanács, hogy szűk szegmensen koncentrálva hogyan lehet egyedit és maradandót alkotni, áttörni a globális résen. Ha a PAGEO-t start-up vállalkozásként fogjuk fel, akkor azt látjuk, hogy nagyon széles spektrumban kezdte el a működését, a világ minden régiójára koncentrált, és minden hozzá kapcsolódó fúziós terület is kapcsolódott hozzá. Ezt szeretnénk most koncentráltan szűkíteni, hiszen a 21. század gazdasági térbeli világában a következő években és évtizedekben Ázsia 6 országa (Japán, Kína, Indonézia, India, Szingapúr, Dél-Korea) lesz a legmeghatározóbb. A kontinens lakosságának 78 %-át, GDP-jének 87 %-át teszi ki, és 2017-re pedig a GDP 90 %-át, és a világ termelésének 50 %-át.
A 21. századot sokan Ázsia évszázadának tartják. A világ TOP 50 egyeteme közül 5 ezekben az országokban található. Nem véletlen, hogy Kína hosszú távú stratégia célja a Selyemút kiépítésével az, hogy a világgazdaság tengelyét ismét áthelyezze az óceánokról a szárazföldre, és helyreállítsa ezzel az egykori gazdasági politikai, és kulturális történelmi szerepét az Eurázsiai kontinensnek. Az itt működő intézmények, tudásközpontok és think tankek kezdik kiépíteni a kapcsolatot Kelet- Közép Európával, ezért a következő év legfontosabb feladata, hogy erre a térségre koncentrálva építsünk ki egy közös oktatási, kutatási, tudományos geoökonómiai együttműködést.

Mire a legbüszkébb szakmai pályafutása során?

Sok mindenre: hogy azzal foglalkozhatom, amit szeretek, hogy megismerkedhettem a PAGEO működése során számos izgalmas gondolkodású szakemberrel, hogy végre elkészült a napokban a könyvem, hogy elindult a HUG geopolitikai magazin, amelynek főszerkesztője vagyok és a múlt héten jelent meg a 3. szám, ami egy újszerű, és izgalmas kiadvány mind megjelenésében, mind tartalmában. Ugyanolyan büszke vagyok az első munkáimra is, mint a mostanira, hiszen ez egy folyamatos utazás és a cél az út maga!

Milyen a jó vezető Ön szerint?

Egy vezető rendelkezzen vízióval és stratégiával, csapatjátékos legyen, adjon teret a kollegáinak, inspirálja a többieket, köszönje meg a jó munkájukat, legyen kreatív és ösztönző. Legyen hiteles, felelősségteljes és higgyen abban, amit csinál. A 21. század vezetői egyben felfedezők is, sok ismeretlen területen és ösvényen járnak, rendelkezniük kell belső iránytűvel és bátorsággal, nem szabad megijedniük az új kihívásoktól, rendszerekben kell gondolkodni, legyen nyitott a világra és az új tapasztalatokra. A vezető legfontosabb munkája, hogy maradandót alkosson hosszú távra, maradandó szervezetet építsen, maradandó új termékeket és becsülje meg, amit alkot. És még egy fontos dolog, az emberi oldal, csak bizalmi alapon lehet újat és egyedit alkotni, ezért fontosak az emberi és személyes kapcsolatok, elismerések és ösztönzések.

Mivel tölti a szabadidejét?

Minél több időt tölteni a szabad levegőn, a természetben, kirándulni, utazni, felfedezni új helyeket, a gyerekekkel játszani, tüzet rakni a szabadtéren, úszni, vagy éppen olvasni egy jó cikket, egy izgalmas könyvet és zenét hallgatni amennyit csak lehet. Szenvedélyes zenegyűjtő vagyok, a világzene inspirál, új fúziókat keresek, és rendszerint találok is, a világ legkülönbözőbb zenéit kutatva és hallgatva a szaharai tuaregektől az inúit indiánokig sok számos kincsre lehet bukkanni. 2000-ben írtunk közösen az akkori csoporttársaimmal egy könyvet amelynek az volt a címe, hogy Magyarország 100 csodája, és az első ilyen jellegű kiadvány volt Magyarországon, ami ismeretlen kicsi természeti, kulturális értékeket mutatott be. Az utóbbi időben újra végigjárjuk őket, hogy megnézzük mi változott azóta, és számos helyen lehet azt látni, hogy milyen életképes kezdeményezések születnek Magyarországon egy-egy kicsi turisztikai attrakcióhoz kapcsolódva. Jó érzés megismerni így (is) az országunkat, a múlt hétvégén jártam/jártuk be Aggtelek, és Rudabánya környékét és csak ámultam, hogy mennyire szép ez a táj és a vidék is. Egy kicsi településen (Trizsa) néptáncosok táncoltak a főúton, és mellette játszott egy zenekar ott az ország egyik legeldugottabb csücskében.

Mi a kedvenc olvasmánya mostanában?

Most fejeztem be a Geopillanat című könyvemet, amit az elmúlt másfél évben írtam folyamatosan, és ami egyfajta útikalauz a 21. század geoökonómai világában, így az elmúlt időszakban számos ezzel kapcsolatos szakmai könyvön rágtam át magam, Tim Marshall, Robert Kaplan, Paul Krugman, Parag Khanna George Friedman, Richard Florida könyveit olvastam. Most épp Peter Taylor Extraordinary Cities című könyvét olvasom, valamint van egy kicsi könyves asztalom, az ágyam mellett, tele könyvvel, amik következnek sorban.  Eric Weiner – Geography of Genius könyve, ami a start up városokról szól, a Streetopia – San Francisco városfejlesztéséről szóló könyv, melyet egy nemzetközi konferencián vásároltam, Sue Roe: in Montmare – Picasso, Matisse és a modern művészet születése című izgalmasnak ígérkező könyve, Marc Shell Islandology című könyve, Eric Mexer The Culture Map könyve, valamint a Monocle sorozat How Make a Nation Brand kiadványa, ami épp az elmúlt hetekben jelent meg, valamint a kreatív helyek és éttemekkel foglalkozó  A Delisious Life – New food enterpreneurs könyv, és természetesen folyamatosan lapozgatom és olvasom az infografikai könyveket. Nyáron olvastam Burger Barna fotós- Kékvándor című könyvét, amely az egyik legszebb designú magyar könyv, amit az utóbbi időben láttam, szép képekkel, izgalmas térképekkel, és jó leírásokkal, nagyon szép formával és tartalommal, egészen kedvet kaptam, hogy végigjárjam a kék-túrát a családommal