Bendarzsevszkij Anton

Anton Bendarzsevszkij, a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány igazgatója, a Geopolitikai Kutatóintézet vezetője. 

Mi az alapítvány fő célja?

A PAGEO fő iránya a geopolitika kutatása és támogatása. A geopolitika röviden a földrajz, a gazdaság és nemzetközi kapcsolatok kapcsolatát jelöli, így a geopolitikai folyamatok megértése nagyon fontos minden nemzetközi szereplő számára. A PAGEO célja így egyrészt minden geopolitikával kapcsolatos tudásteremtés ösztönzése, másrészt az alapítványon belül működő Kutatóintézet révén saját kutatás, tanulmányok létrehozása geopolitikai témákban.

Több száz pályázatot támogattunk az alapítvány létrehozása óta eltel időszakban, többek között olyan nagy magyar intézményeket, mint a Magyar Tudományos Akadémia, a Pécsi Tudományegyetem, a Corvinus Egyetem vagy más hazai egyetemek, és e mellett nagyon sok egyéni pályázatot is, például könyvkiadást, rendezvényeket, egyéni kutatásokat. Meggyőződésem, hogy a PAGEO támogatása nélkül ezek a munkák, konferenciák nem jöttek volna létre, így a működésünk fontos, tudományosan is mérhető nyomot hagyott ez idáig a tudományos életben.

Mit kell tudni az Önöknél folyó kutatói munkáról?

A Kutatóintézetünk 2015 márciusában jött létre, ebben a pillanatban nyolc kutatónk van. Jelenleg a kelet-ázsiai térségre fókuszálunk, így a kutatók is ehhez a térséghez értenek, és a térség nyelveit beszélik. Ez alatt a másfél év alatt létrehoztuk a Kutatóintézet alapjait és elindítottuk a tudományos munkát, és ez idáig több, mint 200 tanulmányt és cikket publikáltunk. Kutatóink rendszeresen publikálják a tanulmányaikat a honlapunkon, a www.geopolitika.hu weboldalon, de ezen kívül rendszeresen jelennek meg anyagjaik más hazai tudományos lapokban is.

Nemrég indítottuk a havi hírlevelünket is, amelyet a fontosabb hazai kutatóintézetek, egyetemek, kutatók körében terjesztjük. 2016 elején indult a negyedéves geopolitikai magazinunk is, a HUG (Hungarian Geopolitics). Eddig a magazinnak három száma jelent meg, és épp most készítjük elő a nyomdai megjelenését a negyedik számnak. Szerintem nagyon színvonalas, szép magazint sikerült létrehoznunk, amely amellett, hogy minőségi anyagokat mutat be, látványos, igényes és könnyen fogyasztható is.

Rendszeres rendezvényeket szerveztünk az elmúlt időszakban. Az egyik ilyen formátuma a PAGEO GeoDebates, ami lényegében egy oxfordi stílusú vitapanelt jelent, amelyen egy provokatív jellegű kérdésen 2-2 szakértő vitázik egymással. A GeoDebates-nek eddig nagy sikere volt, alkalmanként 50-60 fős közösséget tudtunk összegyűjteni.

Ennél nagyobb volumenű rendezvény volt a PAGEO Klub, amelyre ismert, külföldi előadókat hívtunk, és amelyeken 400-600 ember vett részt. Olyan nagy nemzetközi előadókat tudtunk elhívni az elmúlt másfél évben, mint a Stratfor atyja George Friedman, a „flow” kitalálója, a pszichológus Csíkszentmihályi Mihály, a TED európai vezetője Bruno Giussani, vagy a Wired magazin egyik vezetője David Rowan.

Van-e ráhatása az alapítvány munkájára az MNB-nek?

Vannak pénzügyi vagy ellenőrzési kérdések, amelyekben megkerülhetetlen a Magyar Nemzeti Bank, hiszen mint Alapító, szükségszerűen a hatáskörébe tartozik az alapítvány felelősségteljes ellenőrzése a Felügyelőbizottság révén. A Felügyelőbizottságnak így rendszeresen kell beszámolnunk az alapítvány ügyeiről és a pénzügyeinkről is. E mellett vannak közös együttműködési projektjeink például a Magyar Nemzeti Bank Oktatási Igazgatóságával, hiszen vannak kérdések, amelyeken ők is, és mi is dolgozunk – például a hazai felsőoktatás terén, vagy nemzetközi egyetemekkel és intézetekkel való együttműködésben. Nagy hiba lenne ezeket külön-külön, dupla munkával csinálni.

Szakmai kérdésekbe, mint például a tanulmányaink tartalmába soha senki nem szólt bele, úgy hogy ebben teljes mértékben érvényesül a kutatóink egyéni véleménye és a tudományos függetlenség.

Milyen feladatai vannak az alapítványnál?

2015. márciusában kezdtem a munkámat a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítványnál mint az alapítvány Kutatóintézetének a vezetője. Én építettem fel a nulláról a Kutatóintézetet és indítottam el a szakmai munkát. A Kutatóintézet vezetése mellett 2016. júniusától elvállaltam az Alapítvány igazgatói pozícióját is, így júniustól mind az operatív feladatok irányítása, mind a szakmai munka ellenőrzése az én kezemben összpontosul. Az Alapítvány ügyeiben a legfontosabb gazdasági döntéseket a Kuratóriumunk hozza meg, és a Kuratórium Elnöke az, aki közvetlenül irányítja az alapítványt és ő vele beszéljük át a fontosabb stratégiai irányokat és folyamatokat.

Miért vállalta el a felkérést az igazgatói posztra?

2016 óta az PAGEO Kutatóintézete egyre hangsúlyosabb szerepet kapott, így kézenfekvőnek tűnt, hogy egy kézben legyen a tudományos, szakmai munka, és az operatív, vezetői feladatok ellátása is. Őszintén szólva így kevesebb időm marad a saját tudományos munkámra, amit sokszor éjszakánként vagy hétvégén próbálok pótolni, viszont így sokkal nagyobb a rálátásom az Alapítvány ügyeire, és a stratégiai döntéseket az Alapítvány és a Kutatóintézet érdekei és céljai pontos ismeretében tudom meghozni.

Hiszem azt, hogy annak, amit a PAGEO-nál csinálunk, fontos szerepe van a magyar tudományos életben. Minden egyes kutatás, konferencia vagy könyv, amit támogatunk a magyar szakmai életet gazdagítja és pezsdíti fel. A geopolitikai tanulmányok, amelyeket a kutatóink írnak, valóban hiánypótlóak lehetnek, és sokkal mélyebb, részletesebb rálátást adhatnak az adott kérdésekre, mint egy külpolitikai újságcikk. Bízunk abban, hogy az, amit mi most felépítünk, hosszú életű lesz, és tudományos működése és fennmaradása hosszú távon is igazolható. Megpróbálok mindent megtenni érte.

Milyen terveik vannak 2017-re?

Tervekből sok van. Ami nagy falat lesz például, hogy 2017-ben egy vagy két nagy nemzetközi konferenciát szeretnénk megszervezni. Nagy közönségnek, ismert, külföldi előadókkal, geopolitikai témában, Ázsiára fókuszálva. Budapest nagyon jó helyszín hozzá, nekünk pedig most megvan a lehetőségünk, a szakmai kapcsolati háló és a lelkesedés ahhoz, hogy egy nagy volumenű, színvonalas tudományos konferenciát megszervezzünk. A régióban nagy múltra visszatekintő geopolitikai vagy biztonságpolitikai nemzetközi konferenciája több szomszédunknak is van, például Szlovákiának a GlobSec, vagy a Belgrade Security Forum Szerbiában. Nekünk egyenlőre nincs, de mi nagyon szeretnénk egyet.

Másrészt a nemzetközi kapcsolatainkat és a hálózatunkat szeretnénk fejleszteni. Mivel Ázsiára fókuszálunk, így elsősorban kelet-ázsiai országokkal, helyi kutatóintézetekkel, egyetemekkel és tudományos műhelyekkel. Másrészt fontosnak tartjuk a kapcsolatok építését a régióban, és egyfajta regionális hálózat létrehozására törekszünk. Harmadrészt pedig a legnagyobb nemzetközi kutatóintézetekkel való kapcsolatépítésre is rá szeretnénk fókuszálni. A cél az, hogy Magyarországon egy olyan geopolitikai kutatási műhely jöjjön létre, amely egyrészt tudományosan is megállja a helyét, másrészt külföldön is ismert és megfelelő kapcsolati hálóval rendelkezik, illetve amely regionálisan is kiemelkedő, és együttműködései révén közös projektekben tud részt venni. Hosszútávon mindenképpen az a cél, hogy Kelet-Közép Európában az elsők között legyünk. Mindez nem lesz olyan egyszerű, de dolgozunk rajta.

Mire a legbüszkébb szakmai pályafutása során?

Ha csak egy dolgot kellene most kiemelnem, és az nem a mostani pozícióm lenne – mert egyébként nagyon büszke vagyok arra, hogy eljutottam idáig, és azt csinálhatom, amit szeretek, és amihez értek. Szóval ha ettől függetlenül kellene kiemelnem egy szakmai sikert az elmúlt években, akkor a csernobili projektemet mondanám. Ez még egy 2011-es projekt volt, a csernobili baleset 25. évfordulóján. Akkoriban a Kitekintő külpolitikai újságírója voltam, a Kitekintő poszt-szovjet térség rovatát vezettem. Nagyon ki akartam menni Csernobilbe, mert egyrészt gyerekkori élményeim is kapcsolódtak hozzá, másrészt szakmailag is nagyon vonzott. Pénzünk sajnos nem volt egy ilyen projektre, így próbáltam finanszírozást szerezni. Végül meglepő módon a Paksi Atomerőmű finanszírozta meg az utat. Egy barátommal mentünk, akinek akkoriban egy reklámfilmes cége volt, tehát értett is hozzá, és a felszerelése is rendelkezésére állt. Elhatároztuk, hogy a Csernobilről szóló cikksorozat mellett egy nagy dokumentumfilmet is forgatunk. Én voltam a szerkesztő-riporter, ő pedig az operatőr-vágó. Több hetet töltöttünk kint Csernobilben és környékén 2011 áprilisában, utána pedig több mint fél éven át a filmen dolgoztunk. Csernobil öröksége: a Zóna lett a film címe. Végül 2011-ben tudtuk bemutatni előbb Pécsett, majd 2011 decemberében volt a film budapesti bemutatója a Corvin moziban. Ezután született meg a film angol és orosz verziója, és annak ellenére, hogy dokumentumfilm volt, nagy siker lett, és országosan 16 városban vetítették moziban, majd adásban volt a Magyar Televízióban, a Duna Televízióban és a HírTv-ben is. A statisztikák szerint összesen több, mint két millió ember látta a filmet moziban vagy a televízióban, és immár több százezer főre rúg azoknak a száma, akik online nézték meg (azóta már Youtube-on is elérhetővé tettük).

A teljes projekt a finanszírozási szakasztól a filmpremierekig közel egy évig tartott. Feszített munkatempóban dolgoztunk rajta nappalokon és éjszakákon át, amit némileg nehezítette az is, hogy 2011 májusában megszületett a kislányom, így próbáltam megosztani az időmet a családom és a munka között. Amilyen kimerítő volt a projekt az elkészítése során, annál nagyobb volt a sikerélmény a végén, amikor végre elkészült a film.

Milyen a jó vezető Ön szerint?

Ha a legfontosabb tulajdonságokat kellene kiemelni, akkor szerintem ez a kreatív, hozzáértő, rugalmas, és empatikus lenne. Az autoriter vezetési stílus szerintem nem hozza meg a kívánt eredményt, példaképet kell mutatni, és az nem segít, ha az adott vezető nem ért ahhoz a területhez, amit vezet. A munkavállalónak száz százalékosan meg kell bíznia a vezetőjében, egyrészt abban, hogy tudja, hogy mit csinál, és szakmai segítséget is várhatnak tőle, ha kell. Nem állítom, hogy mindenhez értek és mindent tudok, de azért bízom benne, hogy a magam által felállított szakmai követelményeknek eleget tudok tenni.

Továbbá nem elég, ha valamihez értesz, szerintem szükség van egy kreatív hozzáállásra is, hogy a vezető nyitott legyen új dolgok felé, és mindig tudjon tanulni. Meg tudjon újulni, és ezzel az egész csapatát is mindig a megújításra tudja sarkallni. Ő legyen az egyik motor, amikor új koncepciókra és ötletekre van szükség, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy az felnézzenek rá, és nem a vezetői hatalmánál fogva gyakorolja az erejét.

Abban hiszek, hogy a csapatom közös vagy önálló munkával maga tud eljutni a probléma megoldásához. Meg kell jelölni a célt, de arra kell sarkallni a kollégákat, hogy az odavezető utat maguk találják meg, és amennyiben teljesülnek az előzőekben felsorolt feltételek, tehát ha a dolgozó megbízik a vezetőjében, akkor probléma vagy elakadás esetén maga megy oda szakmai segítségért vagy tanácsért. Szerintem rugalmas vagyok szakmai - de nem minőségi - kérdésekben. Engem az eredmény érdekel, és amíg a megbeszélt időre a csapat tudja hozni a kitűzött célokat, addig rugalmasan szinte bármit meg tudunk beszélni. E mellett egy ilyen munkahelyi kapcsolat nélkülözhetetlen része az empátia, hiszen egy jól kialakított munkahelyi légkör boldog, vidám csapattal tudja hozni a legjobb és legkreatívabb eredményeket.

Mivel tölti a szabadidejét?

Sajnos a szabadidővel mindig problémák vannak, és ebből a tekintetből kár, hogy a nap csak 24 órából áll. A mindennapi teendők mellett állandóan vannak konferenciák, rendezvények, egyetemi előadásaim vagy televíziós szerepléseim és gyakran csak késő este jutok haza. Így kevés szabadidőmet a családommal igyekszem tölteni, a feleségemmel, és két gyermekemmel.

Ezen kívül nagyon fontos „hobbi” - de annál azért több - az életemben a stratégiai társasjátékok. Olyan játékvilág ez, amelyben abszolút semmi szerepe nincs a szerencse faktornak, és csakis a gondos tervezésé és stratégiáé a főszerep. Szerencsére ezek a játékok Magyarországon is egyre népszerűbbek lesznek, ahogy közben már a világ nagy részét meghódították. Minden évben több száz új játék jelenik meg, és a stratégiai társasjátékok egyre igényesebbé és érdekesebbé válnak. Minden héten egy estét fixen játszunk a barátaimmal.

Fontosnak tartom az életemben a sportot is, heti egyszer squash-ra járok és hetente focizom.

Mi a kedvenc olvasmánya mostanában?

Párhuzamosan egyszerre több könyvet olvasok, és hangulatomtól függően mikor az egyiket, mikor a másikat veszem elő. Úgy próbálom beosztani az aktuális könyvlistámat, hogy legyen közte szépirodalmi könyv, legyen geopolitika vagy nemzetközi kapcsolatok, és legyen valamilyen izgalmas technológiai jellegű könyv vagy életrajz. Így jelenleg a szépirodalmi listában az idén elhunyt abház szerző, Fazil Iszkander „Szandro Csegemából” című könyvét olvasom.

E mellett folyamatosan kapom Flipboardra és Twitterre a legfrissebb cikkeket és tanulmányokat a legfontosabb nemzetközi lapokból és kutatóintézetekből – Economist, Bloomberg, Foreign Policy, Brookings, Financial Times, The New York Times, Slon, Novaya Gazeta és mások, így az olvasásra allokált időm nagy része a valóságban ezekre megy el. Geopolitikai könyvek közül most a víz geopolitikájáról olvasok („The Last Drop: The Politics of Water”, 2015), technológiai témában amit most el akarok kezdeni, ha sikerül hozzájutnom, az az idén megjelent „The Inevitable: Understanding the 12 Technological Forces That Will Shape Our Future” című könyv.